A tehetséggondozás történeti áttekintése

Bevezető kép

A tehetséggondozás története több száz évre tekint vissza, de igazi kiteljesedéséről, amikor is tehetséggondozásról beszélünk, annak az időpontja a XX. századra tehető. Fontos megemlítenünk azonban az előzményeket is. Mivel egy történeti áttekintésről van szó, így csak a főbb állomásait mutatjuk be.

A tehetség felismerésével és gondozásával már az ókorban is foglalkoztak. Kínában felkutatták a tehetségeket és magas nevelésben részesítették.Konfucius foglalta először rendszerbe a tehetségről alkotott nézeteit (i.e. előtt a 6-5. században). Az ókori görög birodalom is figyelmet fordított a tehetségekre. [1]

„Az első magyar „iskola” a Pannonhalmán 996-ban alapított bencés kolostor bizonyítéka Géza fejedelem és István királyunk bölcsességének, előrelátásának, ma is aktuális gondolatának: „csak tanult emberek tarthatják fent a nemzetet, illeszthetik be Európába.” A Szent Márton hegyen lévő kolostorban folyt „tehetséggondozó munkának” köszönhető hogy igen sok egyszerű szegény sorsú gyerekből lett ekkor pap, tanár, katona.”[2]  

Középkori írások számolnak be az egyház tehetségkereső és tehetségeket felkaroló munkájáról. Ezek közül is a legmeghatározóbbak a protestáns iskolák voltak, ahol külön feladatként határozták meg a tehetséggondozást, nagy számban támogatták és foglalkoztak a kiemelkedő képességű fiatalokkal. Ilyen kiemelkedő képességekkel rendelkezett a neves zsoltárfordító Szenczi Molnár Albert, aki többek között Patakon tanult 1597-ben, majd a heidelbergi egyetemi tanulmányai után visszahívtak tanítani volt iskolájába. Róla írták, hogy már kisgyermekként kiemelkedett társai közül, nyelveket beszélt, zenélt, verseket írt.[3]

A másik szintén kiemelkedő tehetség Apáczai Csere János, ő a gyulafehérvári és a kolozsvári iskola tanulója volt. Ő szegénysorból korán megmutatkozó tehetségével emelkedett ki.

A kor egyik kiemelkedő tehetség pártolója Bethlen János erdélyi fejedelem volt, aki elrendelte 1624-ben a kiemelkedő képességű jobbágy fiúk iskoláztatását és a kor legkiválóbb oktatóit hívta meg az országba.[4]

Fontos megemlítenünk az 1600-1700-as évek nagy tekintélyű tanárait Debrecenből, Martonfalvy Györgyöt, Maróthi Györgyöt, Hatvani Istvánt, vagy a nagy tanítványokat: Fazekas Mihályt, Csokonai Vitéz Mihályt, Kölcsey Ferencet. A nagyhírű iskolák alaptevékenysége ezekben a korokban a tudomány ápolása, a tehetségek felkarolása, a legjobb tanárok felfogadása, a végzettek külföldi egyetemekre való eljutatása volt.[5]

A XVIII - XIX században kiemelkedő szerepet játszottak a tehetséges tanulók nevelésében az „iskolakollégiumok” Sárospatakon, Debrecenben, Pápán, Nagyenyeden, Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Eperjesen. A hazai intézményesített tehetséggondozó munka a XIX-XX. században bontakozott ki.[6]

A magyar tehetséggondozás kiemelkedő személye volt Harsányi István. Hitvallása: „Vallom,
hogy a szellemi tehetség az emberi értékvilág egyik legfontosabb és kimeríthetetlen forrása.”

Ő két korszakra osztotta fel a tehetséggondozást: az első korszaka a századfordulón indult el és tartott 1931-ig, Nagy László haláláig. A szervezett hazai tehetségvédelmi mozgalom második korszaka pedig 1935-ben kezdődött Sárospatakon.[7] „A mozgalom
és időszakának története két részre tagolódik. Az első időszakban bontakozik ki a református gimnáziumok mozgalma, a másodikban - 1941-től - az állam is bekapcsolódik a munkába, s a kormány jelentős falusi tehetségvédelmi alapot létesít. A kiválogatás munkája itt is a Sárospatakon kikísérletezett módszerrel folyik, s ettől kezdve 2 egymás mellett élő együttműködésben halad az állami és egyházi népi tehetségmentési munka Sárospatakon”[8]  

A harmadik korszak kezdetét 1979-től számítják, ugyanis 30 évi szünet után Somogyban indul el a tehetségvédelmi munka. Ennek az időszaknak egyik kiemelkedő eseménye volt a Ransburg Jenő által
vezetett munkacsoport felállítása. Tagjai lettek: Geffert Éva (az 1989-ben megalakuló Magyar Tehetséggondozó Társaság első elnöke) és Herskovits Mária (jelenlegi alelnök). 1987-ben megalakult Európai Tehetség Tanács. Ez a korszak 1989-ig a rendszerváltásig tartott, amellyel nagy változások történtek az oktatásügyben. [9]

A negyedik korszak 1989-ben kezdődik el. Ekkor alakult meg Szegeden a Magyar Tehetséggondozó Társaság civil szervezetként. 1996-ban pedig Csermely Péter irányításával újszerű kezdeményezésként kezdte meg munkáját a Kutató Diákok Országos Szövetsége. 2000-ben indult el az Oktatási Minisztérium által meghirdetett Arany János Tehetséggondozó Program. „2000 és 2008 közötti időszak tehetséggondozó munkáját az igen sokszínű, de egyéni kezdeményezéseken alapuló tevékenység jellemezte. 2008-ban vette kezdetét a magyar tehetséggondozás jelenlegi korszaka a 126/2008 (XII.4.) OGY határozattal és a 152/2009.(VII.23.) Korm. rendelettel, amely lehetővé tette a Nemzeti Tehetségprogram kidolgozását, megteremtette a Nemzeti Tehetségalap-t (nyitott) és létrehozta a Nemzeti tehetségügyi Koordinációs Fórumot az Új iskola, Új tudás, Új műveltség program részeként.”[10]

 

Mi is az a tehetség, kit nevezünk tehetségesnek?

A „tehetség” szóra a google 362.000 találatot jelzett, mindezt 13 másodperc alatt. Az, hogy igazából kiket nevezünk tehetségesnek, hogy milyen ismérvekkel rendelkezik egy tehetség, még a tudományos körökben is vitatott kérdés. Sokan különbözőféleképpen próbálták
definiálni a fogalmat.

„A tehetség egy különleges természeti kincs, a világ fejlett államainak legfontosabb alapanyaga, és hazánk ebben egyedülállóan gazdag. Ez egy olyan kincs, ami csak akkor ér valamit, ha felfedezik, hasznosítják és gyarapítják.”[11]

„A tehetségeket sokan valamilyen elkülönült vagy elkülönítendő elitnek képzelik. Ebben annyi igazság van, hogy a tehetséges ember mindig egy rendkívül egyedi történet, hiszen éppen a tehetsége az, ami különlegessé, az átlagból
kiemelkedővé teszi őt. Ennek ellenére a tehetség nem valamiféle kivételes sajátosság, amely csak nagyon keveseknek adatik meg.”[12]

„A kreatív tehetség meghatározásának legismertebb elmélete Renzulli (1978) nevéhez fűződik. A tehetségre jellemző viselkedés a három alapvető tulajdonságcsoport - átlag feletti képesség, feladatelkötelezettség és kreativitás - integrációját mutatja.”[13]

„A tehetségességnek célja van, konkrét feladatra születik meg az ember, hogy környezetét, az őt körülvevő társadalmat, az életet jobbá tegye. Az ember életfeladata azzal áll összefüggésben, ami izgalomba hozza, amit igazán szeret csinálni. Amikor egy ember a rendeltetésének, tehetségének megfelelően él, akkor kivirágzik.”[14]

„A tehetség az én meglátásom szerint olyanfajta kombinatív készség, olyan komplex
képesség, amely a kreativitáshoz szükséges.”[15]

 

Néhány gondolat a tehetségfejlesztésről, tehetségsegítésről:

„A tehetségfejlesztés sokféle, hiszen minden egyes tanuló személyisége egyedi és megismételhetetlen. A tehetséggondozó pedagógus, miközben személyiséget formál, nem korlátozza a tanuló képességeinek önálló kibontakozását, folyamatos megnyilvánulását. A jó pedagógus arra is odafigyel, hogy a diákja képes legyen a társadalmi együttműködésre, a csoportban való mozgásra, kommunikálásra.”[16]

„A tehetségekkel az állam nem tud mit kezdeni, hiszen az állam méretű óriásrendszerek az átlagos folyamatok kezelésére alakultak, amelyekből a tehetség egyedisége kezelhetetlenül kilóg. A tehetségsegítésnek tehát döntően önszerveződő, civil feladatnak kell lennie, amelyet optimális esetben az állam megért és támogat.”[17]


[1]
Dr. Gábrity Molnár Irén: Tehetséges tanár a tehetséggondozás szolgálatában

[2] Sarka Ferenc: A magyar tehetséggondozás történetének főbb állomásai.

[3] Martinkó József: Fejezetek a magyar tehetséggondozás történetéből

[4]
Sarka Ferenc: A magyar tehetséggondozás történetének főbb állomásai.

[5] Sarka: uo.

[6]
Sarka: uo.

[7]
Sarka: uo.

[8] Valóság, 1981

[9]
Sarka: uo.

[10]
Sarka: uo.

[11] A tehetség a legfontosabb természeti kincs (http://www.mta.hu)

[12] Csermely Péter: Tehetségek nyomában

[13] Gyarmathy É. (1995) Kreatív tehetség és tanulási zavarok. in: Tehetség és képességek, (szerk) Balogh L., Herskovits M. & Tóth L., KLTE Pedagógiai-Pszichológiai Tanszék, Debrecen, p. 199-217.

[14] Szász Ramóna, gimnáziumi nyelvtanár

[15] „Minden tehetség közös vonása: a kitartás és az akarat” (In.: Új Pedagógiai Szemle, 2001/03.)

[16] Dr. Gábrity Molnár Irén: Tehetséges tanár a tehetséggondozás szolgálatában

[17] Csermely Péter: Tehetségek nyomában