A matematikának a természettudományok terén való hasznossága a csodával határos.

A matematikának a természettudományok terén való hasznossága a csodával határos. Nincs is rá racionális magyarázat. Mert semmiképpen sem természetes, hogy legyenek „természeti törvények”, és még kevésbé kézenfekvő, hogy az ember felfedezhesse őket. Az a tény, hogy a matematika nyelve alkalmas a fizikai törvények megfogalmazására, csodálatos ajándék, amelyet soha nem leszünk képesek igazán megérteni vagy kiérdemelni.

Wigner Jenő 1902. november 17-én született Budapesten. A híres Fasori Evangélikus Gimnáziumba járt. Wigner 1920-ban érettségizett és a budapesti Műegyetemre vegyészmérnöki szakára iratkozott be. 1921-től apai indíttatásra a Berlini Műegyetemen folytatta tanulmányait, az úgynevezett Technische Hochschule diákjaként. Részt vett a Berlini Egyetem híres fizikai szemináriumain, itt ismerhette meg Einsteint, Planckot, von Lauét és a modern fizika többi meghatározó személyiségét. Többek között Berlinben találkozott az atomfizika másik magyar géniuszával, Szilárd Leóval, akihez azután egész életét végig kísérő szoros barátság fűzte. Wigner másik közeli barátja, a 20. század legnagyobb matematikusának tartott Fasori diáktárs, Neumann János volt.

1925-ben vegyészmérnöki diplomát szerzett, majd visszatért Budapestre, hogy a következő két évben apja újpesti bőrgyárában dolgozzon mérnökként. Továbbra is a fizikusi pálya felé orientálódik, titokban állandó olvasója lett a német Zeitschrift für Physik című újságnak, így nyomon tudta követni a nagyvilágban zajló tudományos élet legfrissebb fejleményeit.

1926-ban újra Németországba megy, Berlinben egy fizikus állást ajánlottak fel neki, az ottani műegyetem új elméleti fizikai tanárának asszisztense lesz. 1926-1927 között dolgozott itt.

1927-1928 között a Göttingai Egyetem tanára, majd később professzora lett. Az egyetemen együtt dolgozott Neumann Jánossal is, valamint David Hilbert-el, aki ekkor a matematika legnagyobb élő alakjának számított.

1929-ben felismerte a tér-idő szimmetria szerepét a kvantummechanikában. Ő értette meg elsőként, hogy a négydimenziós téridő szimmetriái a kvantummechanikában központi szerepet játszanak. Ez a felismerés vezette Wignert a csoportelmélet megalkotásához, amely azóta is nélkülözhetetlen eszköze az elméleti fizikának. Az elvi alapok tisztázásában Neumann János is közreműködött, végül Wigner 1931-ben jelentette meg könyv formájában Csoportelméleti módszer a kvantummechanikában címmel. Tudományos körökben a könyv igen nagy visszhangot váltott ki.

A nyomasztó politikai légkör következtében a tudósok Berlinből Amerikába helyezték át székhelyüket.     1933-ban Wignert Neumann Jánossal együtt meghívták a princetoni egyetemre. Még ebben az évben felismerte az atomokban rejlő magerők rövid hatótávolságát. Valamint Frederick Seitz-cel megkonstruálták a fémes nátrium alapállapoti hullámfüggvényét, amely az új kvantummechanika első egzakt szilárdtest-fizikai eredménye volt.

1935-1936-os tanévben már vendégprofesszorként dolgozott a Princetoni Egyetemen, de szerződését nem hosszabbították meg, amely súlyos egzisztenciális és önértékelési problémákat okozott neki. 1936-1938 között a Wisconsini Egyetemen lett fizikus professzor. Új munkahelyén nagyon jól érezte magát: „Wisconsinban értettem meg, hogy Princetonban boldogtalan voltam. Jót tettek velem, hogy kidobtak. Wisconsinban tanultam meg szeretni Amerikát, ott lettem amerikai.”

Még ebben az évben megnősül, de felesége 9 hónap után betegség következtében meghal.

1937 januárjában Amerikai állampolgárságot kap.1938-ban a Princetoni Egyetem visszahívja, s itt az őszi szemesztertől egészen nyugdíjba vonulásáig a matematikai fizika Thomas D. Jones professzora. Másutt végzett tevékenységei idején az egyetem szabadságot engedélyez számára.

Wigner a chicagói Metallurgia Laboratóriumában egy elméleti fizikai csoportnak lett a vezetője, amelynek feladata az első atomreaktor megtervezése és megépítése volt. Az önfenntartó láncreakció 1942. december 2-án valósult meg egy kis laboratóriumi reaktorban. Wigner a világ első reaktormérnökeként a nagy teljesítményű reaktorok tervezését végezte, melyek meg is épültek Hanfordban. Az Eisenhover amerikai elnök által alapított Az „Atom Békés Felhasználásáért” Díjat 1959-ben Szilárd Leó és Wigner Jenő vehette át. Az 1963-as fizikai Nobel-díjat Wigner Jenő kapta.

A hetvenes években gyakran hazajárt Magyarországra, előadásokat tartott. 1983-ban hazalátogatva felkereste a Paksi Atomerőművet is. 1987-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem, 1988-ban pedig a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává, és a világ szinte valamennyi jelentős egyeteme díszdoktorává választotta. Számos kitüntetést kapott.

1995. január 1-jén halt meg Princeton-ban, ekkor 92 éves volt.

Hazájához mély érzelmek fűzték, egy alkalommal így vallott: „...Egyszerű magyar dalok és versek, amelyeket 1910 előtt tanultam, ma is önként megszólalnak bennem. Az Egyesült Államokban eltöltött hatvan esztendő után még mindig inkább magyar vagyok, mint amerikai, az amerikai kultúra sok vonása mindmáig idegen maradt számomra. Budapesten sokkal több elmélyült beszélgetést hallhat az ember a kultúráról, mint az Egyesült Államokban. A magyar költészet talán a legszebb Európában...”

Legfontosabb találmányai:     A világ első atomreaktora, Csoportelmélet, Szimmetriaelvek

Források:
http://www.citatum.hu/szerzo/Wigner_Jen%F5
http://www.omikk.bme.hu/archivum/wigner/htm/wignerkronol.htm
http://www.feltalaloink.hu/tudosok/wignerjeno/html/wigjenindex.htm
http://mek.niif.hu/02000/02056/html/wigner/wigner.htm