A kvantummechanika sokkal szebb, mint az atomfegyverek fejlesztése.

Ami ifjúságom idején, a 20. század első három évtizedében a fizikában történt, olyan gyönyörű, mint a reneszánsz művészet vagy a barokk zene. A kvantummechanika sokkal szebb, mint az atomfegyverek fejlesztése. A szupravezetést megmagyarázni sokkal nehezebb, sokkal izgalmasabb és sokkal kihívóbb, mint a fizika katonai alkalmazásain gondolkodni. Az a kötelességünk, hogy a tudást gyarapítsuk. Bízom benne, hogy a társadalom, amelyben élek, értelmesen fogja használni a megszerzett tudást.

Teller Ede 1908. január 15-én született Budapesten. Apja, Teller Miksa ügyvéd volt a fővárosban, édesanyja, Deutsch Ilona művelt asszony, jól zongorázott, több nyelven beszélt. Elemi iskolai osztályait magániskolában végezte, majd a Trefort utcai Mintagimnáziumba járt. A német és magyar nyelv mellé nevelőnőjétől hamar megtanulta az angolt. Ellentétben, szerencsésebb középiskolai környezetbe került kortársaival (Wigner, Neumann) matematikai tanulmányaihoz itt nem kapott segítséget, osztálytársai és matematikatanára nem szerették, mert tehetségesebb volt környezeténél.

1925-ben beiratkozott a budapesti József Műegyetemre. Bár a matematika érdekelte, apja kérésére vegyész szakon tanult, hasonlóan a néhány évvel idősebb Wigner Jenőhöz és Neumann Jánoshoz. A gondos apa ekkor mutatta be nekik és Szilárd Leónak. Hamarosan, már 1926 elejétől Németországban, Karlsruhéban folytatta tanulmányait, ahol a kémiai oktatást a német vegyipar támogatta.

1929-1931 között a lipcsei egyetemen dolgozott. Majd 1930-ban, 22 évesen a hidrogénmolekula-ion gerjesztett állapotainak számításaiból írt disszertációjával doktorált.

1931-ben a Göttingai egyetemen kapott kutatói állást. 1933-ban a zsidóüldözés miatt elvesztette munkahelyét. 1934-ben Dániába, Koppenhágába távozik, ahol csatlakozik a Institute for Theoretical Physic-hez, az atom titkának megfejtésén tevékenykedő Niels Bohr vezette kutatócsapathoz. 1934-1935-ben a londoni egyetemeken volt kutató és előadó. Majd még ebben az évben feleségül veszi Harkányi Augusztát. 1934-ben Londonba költözött, ahol Rockefeller-ösztöndíjat nyert. Ezután pedig Teller 1935 augusztusában az Egyesült Államokba utazott és 1941-ben az állampolgárságot is megkapta.

Washingtonban Gamow és Teller szorosan együtt dolgoztak. Megfogalmazták az Gamow-Teller-tételt, amely a szubatomi részecskék tulajdonságait írja le a radioaktív bomlás során. Vizsgálták az asztrofizika atomi folyamatait is. 1939-ben közösen szerveznek konferenciát és az erre meghívottként oda érkező Niels Bohrtól hallanak O. Hahn Németországban elért eredményéről, a maghasadásról.

Roosevelt elnök utasítására 1939 októberében létrejött az Uránium Bizottság, s ennek Szilárd és Wigner mellett Teller is tagja lett.
1939. augusztus 2-án részese lesz az Albert Einstein és Szilárd Leó által F.D. Rooseveltnek írott levél létrejöttében, amelyben felhívták figyelmét a meghasadásból kinyerhető energia avatatlan kezekbe kerülő alkalmazásának szörnyűségeire.

1941-1942 között a Columbia egyetemen dolgozott. Majd 1942-    ben csatlakozik a Manhattan Project-en dolgozó tudóstársaihoz, miután Oppenheimer leállíttatja Teller az atomok egyesítésére irányuló kutatásait, és bevonja az atommag hasadásával ténykedő társai közé. Céljuk az volt, hogy a Hitleri Németország előtt fejlesszék ki az atombombát.
1946-1952 között a Chicagoi Egyetem fizikaprofesszora.

1945-ben Hirosima megrendítette a Los Alamos-i tudósok többségét, akik félbeszakították a hidrogénbomba kifejlesztésére irányuló kutatásaikat.
1949-ben a Szovjetunió felrobbantotta első atombombáját, Truman elnök elrendelte a fúziós fegyver kidolgozását Los Alamosban, és 1952-ben sikeresen ki is próbálták az első amerikai hidrogénbombát. Truman ezek után elrendeli a termonukleáris kutatások folytatását és a hidrogénbomba kifejlesztését. 1949-1952 között Teller a Los Alamos-i Tudományos Laboratórium igazgatóhelyettese és fizikaprofesszora.

1952-1953-ben a Kaliforniai Egyetem Sugárzási laboratóriumának konzultánsa. 1953-    1975-ig a Kalifornia Egyetem sugárzási laboratóriumának konzultánsa, fizikaprofesszora volt.
Teller a hetvenes években az amerikai kormány nukleáris fegyverkezési tanácsadója lett. Szorgalmazta a fúziósenergia-kutatásokat, majd a nyolcvanas években ő kezdeményezte a csillagháború néven ismertté vált rakétaelhárító-rendszer kifejlesztését. Mindig is az erős katonai védelem szószólója volt. Wigner Jenő a tudomány egyik leginkább gondolat telibb államférfijának nevezte őt. 1975 óta a Stanford Egyetem Hoover Intézetének kutatója, és Palo Altóban Kaliforniában élt.

1982-83-ban ő javasolta Reagan elnöknek a csillagháborús tervként is emlegetett stratégiai védelmi kezdeményezést, vagyis egy védekező rendszer kialakítását a szovjet atomrakéták esetleges támadása ellen.

A rendszerváltozás óta gyakran járt Magyarországon, rendszeresek rádió- és tv-interjúi, amelyekben sok témakörben fejtette ki karakterisztikus véleményét. A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben választotta tiszteleti tagjává, 1991-től pedig a BME tiszteletbeli doktora. 1994 áprilisában pedig a Magyar Köztársasági Érdemrendet vette át Göncz Árpád köztársasági elnöktől. 1997-ben elsőként kapta meg a Magyarság Hírnevéért kitüntetést.

2003. július 23-án George W. Bush amerikai elnök a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, az Elnöki Szabadság-érdemrendet adományozta neki.

2003. szeptember 10-én életének 95. évében elhunyt Stanfordban.

Legfontosabb találmányai: Hidrogénbomba, Teller-effektus, BET egyenlet

Források:
http://www.citatum.hu/szerzo/Teller_Ede
http://www.omikk.bme.hu/archivum/magyarok/htm/tellerrov.htm
http://www.feltalaloink.hu/tudosok/tellerede/html/teledeindex.htm