A legnagyobb művészet úgy motiválni a gyereket, hogy ő azt érzi maga választotta

A legnagyobb művészet a szülői mesterségben az, hogy úgy tudja motiválni a gyereket, hogy adott esetben a tehetsége, képessége kibontakoztatása közben a gyerek úgy érzi, hogy ezt ő maga választotta, így öndeterminált maradhat.

• Mi az összefüggés a tehetség és az önmegvalósítás között?

Ez attól függ, hogy hogyan definiáljuk a fogalmakat. Az önmegvalósítás nem feltétlenül tehetséghez kötött. A leghétköznapibb ember is lehet tehetség ilyen értelemben és lehet önmegvalósító.  Például tehetségesnek tekintjük-e azt az autóbuszvezetőt, aki vezetés közben városnézést is tart, vagy pedig „csak” önmegvalósítónak. A tehetségeseknek talán nehéz azt átélni, hogy valóban megvalósították-e önmagukat, mert talán a képességeik szélessége és mélysége jóval nagyobb, mint egy átlag embernek. Úgy gondolom, hogy ők más fajta célok elérésével érzik úgy, hogy megvalósították önmagukat. A tehetség definíciója a Renzulli-modell szerint: a képesség a kitartás és a kreativitás együttes értéke. Lehet, hogy a már említett buszvezető példája nem más, mint a kreatív megvalósítása önmagának, akkor is, ha szigorú tehetségként nem is tartjuk számon.

• Tehát, akkor mondhatjuk azt, ha valaki tehetséges valamiben, és ezt felismeri, és véghezviszi, akkor ez az ő önmegvalósítása?

Akkor, ha céljaiban megfogalmazódik, akkor igen. Van olyan is, hogy valaki például zeneileg tehetséges, elvárási igényeknek megfelelően ki is bontakoztatta magát, de neki nem ez volt a valódi célja. Ezt nem élte meg önmegvalósításként, mert neki más lett volna a szíve vágya.

• Mi történik akkor, ha valaki felismeri a tehetségét, amely egyben a célja is, de nincs lehetősége az önmegvalósításra?

Akkor, ha valóban tehetségről beszélünk, nála erősen van jelen a kitartás. Vagyis, ha akadályozott, akkor megtalálja az útját, módját. Például nem feltétlenül kell otthon zongora, hogy valaki a tehetségét ezen a téren kibontakoztassa (megtalálja a módját ahhoz, hogy hozzáférjen a hangszerhez).

• Mi történik akkor, ha valaki ezt csak későn ismeri fel, hogy nem azon az úton halad? Milyen összefüggésben van az önmegvalósítás az életúttal?

Nehezítő tényező, ha a környezete nem támogatja a tehetségének a felismerésében. Azt gondolom, hogy a tehetségprogramoknak olyan feladatuk, felelősségük van, hogy segítsék megtalálni a tehetségesnek látszó fiataloknak, hogy ők valóban miben is jók és tehetségesek. Ezt egy gyereknek nagyon nehéz önmagában megvalósítani, mert ha a környezet egyéb elvárásainak akar megfelelni, akkor az erővonalak kereszttűzében elkerülhet attól a céltól, amit ő belül érez.

• Mi lehet a következménye a felismerésnek?

Akkor, ha az illető semmilyen szinten sem érez megelégedettséget, azzal, amit végez, akkor ez a kiábrándultsághoz, fásultsághoz, elidegenedéshez és a depresszióhoz vezető biztos út.

• Hogyan lehet segíteni egy ilyen embernek?

Ehhez klinikus szakpszichológusra van szükség. Ennek a megelőzése sokkal könnyebb, mint a kezelése. Az életpálya-tervezésnek és építésnek nagyobb hangsúlyt kellene kapnia, már az életre való felkészülés során. Illetve nem szabadna belekényszeríteni a diákokat abba, hogy ideje korán kelljen választaniuk az adott esetben. A szakma tanulása 11. évfolyamon kezdődik ténylegesen, mégis kilencedikben már iskolát kell választaniuk. Mesterségesen hozzuk előre a választási kényszert, úgy, hogy a diákok nem kellően érettek és tapasztalatuk sincs arról, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésükre. Az adott munkahelyen dolgozó felnőttek esetében más a helyzet: sok múlik a munkáltatóan. Sokszor a nagyobb munkáltatók esetében lehetőség van arra, hogy munkahely változtatás helyett munkakört változtasson valaki, keresve a saját helyét. Inkább a középszintű és a feletti végzettséggel rendelkezőknek van lehetősége ilyen váltásra.

• Milyen a támogató szülői attitűd?

Fontos az egyensúly megtalálása a gyerek képességeinek felismerését követően. Ennél is fontosabb, hogy valóban tehetség-e az, amit a szülő annak lát vagy csupán elfogultságról van-e szó. A második a kreativitás és kitartás mentén van, hogy esetleg a gyerek számára nem illeszkednek a célok. A szülő célja lenne a tehetség, képesség kibontakoztatása, de a diák, gyerek számára ez aktuálisan nem egy vonzó cél és akkor elkezdődik a huzavona, hogy már pedig tanulni kell ezt. Ez a szülői magatartás, amikor a gyerek ellenében próbálja a rábírni a gyereket, hogy abba az irányba haladjon, ez néha visszafelé sül el. A legnagyobb művészet a szülői mesterségben az, hogy úgy tudja motiválni a gyereket, hogy adott esetben a tehetsége, képessége kibontakoztatása közben a gyerek úgy érzi, hogy ezt ő maga választotta, így öndeterminált maradhat. Az öndetermináltság fenntartása az ő részéről egy kritikus pont.
 
• Vannak olyan esetek, hogy, amit a szülő saját életében nem tudott elérni, azt a gyermekénél
próbálja úgymond bepótolni. Mi lehet ilyen esetekben?

Ez az identitásformálásnak a kérdése. Fontos szempont, hogy milyen életkorú az illető, fiatal felnőtt, vagy kamasz. A fiatal én-ereje a kérdéses, hogy mennyire áll ellen a szülői nyomásnak – esetleg megromlik a szülő és a fiatal közötti viszony, vagy pedig ezt a konfliktust nem akarja felvállalni, és akkor eleget tesz a szülei akaratának, aminek következménye az lehet, hogy vagy pálya elhagyó lesz, vagy be sem fejezi tanulmányait. Ennek sok változata lehetséges. Vagy a szakképesítések esetében: például egy bolti eladó, akinek a családi vállalkozást szánják – csak azért a szülői nyomás miatt vállalja ezt, de hosszú távon boldogtalan. Ez a jelenséget korai zárás problémáját veti fel.  Ha túl nagy a nyomás, akkor egy fiatalabb gyereknél nagyobb a valószínűsége annak, hogy korai zárás jön létre. Azt sem tudja, hogy milyen alternatívái legyenek. Nem nagyon állnak rendelkezésére olyan lehetőségek, hogy ő szabadon ismerkedjen a szakmák világával – én ezt egy nagyon nagy hiánynak érzem a közoktatásban, hogy nem ismerkednek meg a lehetséges pályák világával, hogy mi mindennel lehet egyáltalán foglalkozni. Amint korábban említettük, hogy van, aki később ismeri fel képességeit, ennek az lehet az oka, hogy korábban nem voltak információi, saját megtapasztalásai a világról.

• Nem átlagos, de azért előfordulhat, hogy gyermekek túl korán belekerülnek a munka, szépségipar és a showbusiness világában (gyerekszínészek, reklámszereplők, modellek).  Miként alakulhat egy ilyen gyermek pályája később?

Itt az a probléma, hogy nem az életkorának megfelelő adekvát szerepekbe kerül be. Itt van például egy régi magyar sorozat a Familia Kft. gyerek színészei a Spáh ikrek, akiknek eszük ágában sem volt folytatni a színészi pályát, de ugyanakkor mind a ketten rokonterületen tevékenykednek. Minél idősebb valaki, annál inkább képes az ellenállás kifejtésére. Meg tudja a tapasztalatok ellenében fogalmazni, hogy mi lenne neki jó. Minél fiatalabb a gyerek, annál kevésbé képes erre, és annál inkább a szülői vágyak formálják az ő jövőjét, amely adott esetben nem biztos, hogy figyelembe veszi a gyerek igényeit és ilyen szempontból tartós személyiség és önértékelési problémákat is okozhat. Érzi, hogy ez számára nem megfelelő, de nem tudja a kiutat és nem is adnak erre lehetőséget, hogy megtalálja, mert ugye egy gyermek-modell esetében például versenyről-versenyre jár. Nincs is ideje, módja mást kipróbálni, tágítani saját látóterét – a szülő meg nem nyitott erre. A Polgár család esetében is egy érdekes kérdés ez. A Polgár apuka egy egész világot teremtett a lányai számára, de azt gondolom, hogy ebben ő sikeres volt, hogy a szépségeket és izgalmakat megmutatva a lányoknak sikerült ugyanazt a célt kitűzniük, amit ő szeretett volna. Úgy gondolom, hogy itt van a szülői mesterségnek a művészete, hogy tudom-e úgy alakítani a helyzetet, hogy a gyerek maga is örömét lelje benne. Abban a pillanatban, hogy a gyermek ezt külső erőként, kényszerként éli meg az több kárt okoz, mint használ.

• Ha egy tehetség elérte a célját, akár közéleti szereplőről is lehet szó, miként tudja a sikert kezelni?

Az a szerencsés, ha valaki a sikert a helyén tudja kezelni és az aktuális teljesítményre vonatkoztatva és inkább csak erőt merítve belőle, a további erőfeszítésekhez. Fontos, hogy milyen életkorban és hogyan érik a sikerek. Ha úgy érzi, hogy ő ezért megdolgozott, akkor ez a siker. Amikor valaki közéleti szereplővé válik az sokkal megterhelőbb, lépten-nyomon felismerik, megállítják  - a mindennapi életvitelben is nehézséget okoz. Másfajta az a siker, amikor nem kötődik feltétlenül archoz, megjelenéshez. Kiváló példa erre a György Ádám, aki hosszú ideig úgy futott, hogy az arca nem volt ismert, mégis lehetett tudni róla.

• Miért van az, hogy a siker a cél elérése után egy űrt érez az ember?

Minden erőfeszítés egy felfokozott érzelmi, energia állapotot jelent, amikor elérjük, akkor aktuálisan kiürül, de utána újratöltődik, mert megfogalmazódik egy újabb cél - optimális esetben.